Az olimpia jegyében - Megkezdődik a vancouveri para"o"limpia

2010. március 12-e és 21-e között a világ 650 legjobb sportolója gyűlik össze, hogy részt vegyen a X. téli paralimpiai játékokon. A több mint 40 országból érkező versenyző – az immár tizennyolc éves hagyománynak megfelelően – az olimpiai játékok helyszínein, ezúttal a kanadai Vancouverben, illetve Whistlerben száll harcba a legfényesebb érmek megszerzése céljából.

Az első téli paralimpiát 1976-ban, a nyáriakhoz képest tizenhat évvel később rendezték, amelyen még csak két sportágban, alpesi síelésben és a sífutás versenyeiben vehettek részt a látás- vagy végtagsérült sportolók - közölte a Központi Statisztikai Hivatal Szám-Lap című magazinja.

Tirol fővárosa, Innsbruck, nemcsak téli olimpiából, hanem paralimpiából is kettőt rendezett már, még azt megelőzően, hogy a két esemény ugyanazon helységben történő megrendezését a Nemzetközi Olimpiai Bizottság és a Nemzetközi Paralimpiai Bizottság egy megállapodása kötelezővé tette volna.

A vancouveri téli paralimpia programján öt sportág szerepel, az alpesi síelés, a kerekesszékes curling, az ülő-jégkorongozás, az északi számok közül pedig a biatlon és a sífutás. Az alpesi síelés mindkét nem számára a kezdetektől szerepel a paralimpiai játékok programján. A sportágban látássérült, valamint gerincsérült sportolók versenyezhetnek. A látássérültek egy előfutó segítségével siklanak le. Az előfutók, enyhébb fokú látássérültség esetén a helyes fordulási irányokat mutatják, míg a látás készségével egyáltalán nem rendelkező sportolóknak a hátukra helyezett hangszóró segítségével adnak utasításokat a szükséges mozdulatok és irányváltoztatások elvégzésére.

A gerincsérült sportolók a síelés versenyszámaiban egy ún. monosí, vagy másnéven ülősí nevű sporteszköz révén tudnak részt venni. A monosíelés során – ahogy arra a „mono” szó is utal – egyetlen lécen csúsznak le. Ebben a tekintetben hasonlít a hódeszkázáshoz, abban viszont nem, hogy a deszkán a sportolók nem a menetiránynak oldalt, hanem azzal szemben helyezkednek el. A speciális, rugós-hidraulikus szerkezetet is tartalmazó ülőalkalmatosság helyettesítheti a lábszárat, a térdet és a combot, lehetőséget teremtve így, hogy a sportágban alsóvégtag-sérült, illetve -hiányos sportolók is versenyezhessenek. A látássérülteken és a gerincsérülteken kívül az alsóvégtag-hiányosok is bekapcsolódhatnak a versenyekbe, akik különféle orthopédiai eszközök, mint például a képen is látható síléccel felszerelt mankó, vagy térd alatti protézis segítségével, lábon képesek lesiklani. A paralimpiai alpesi síelők sebessége akár a 100 km/órát is meghaladhatja.

A 2006 óta a programon szereplő kerekesszékes curling esetében ugyanazt a pályát és köveket használják, mint amelyeket a fogyatékkal nem élők, de nincs „söprés”. Érdekesség, hogy – az olimpiával ellentétben – nincs külön férfi, illetve női verseny, hanem a csapatok vegyesek lehetnek.

Az ülő-jégkorongozást, a téli paralimpiai játékok egyik legnépszerűbb sportágát 1961-ben találta ki három kerekesszékes sportoló egy Stockholmtól délre fekvő tavon. A paralimpiai játékok programján a sportág 1994 óta szerepel, amelynek küzdelmeiben olyan gerinc- és alsóvégtag-sérültek, illetve -hiányos sportolók tudnak részt venni, akik a karjaikat teljes értékűen tudják használni. A jégen történő mozgásukat egy speciális, legalább 60 és legfeljebb 120 centiméter hosszúságú ülőke segítségével tudják megoldani, amely két korcsolyán halad. Az irányváltoztatás súlypontáthelyezéssel valósulhat meg, s nagy előny, ha valaki a kezeit egyenértékűen tudja használni, mivel két botot is használnak, amelyek egyik végén az elrugaszkodást szolgáló fémhegyek vannak, a másik felükön pedig a korong kezelésére szolgáló felületeket alakítottak ki.

Az 1988 óta a paralimpiák programján szereplő biatlonversenyekben látássérült sportolók is részt tudnak venni. Számukra a lövészet speciális puskákkal zajlik, amelyek a célzás során annál magasabb hangot bocsátanak ki, minél pontosabban céloz a versenyző. Az olimpiai biatlonversennyel szemben a résztvevők álló testhelyzetben nem, csak fekve adnak le lövéseket a célpontra.

A biatlonhoz hasonlóan a részt vevő versenyzőket a sífutásban is különböző kategóriákba sorolják, úgymint álló testhelyzetben futók, ülő testhelyzetben futók és látássérültek. Az egyenlő versenyzési feltételek megteremtése érdekében a kategóriákon belül az egyes versenyzők sérültségi fokát – meghatározott szabályok szerint – időkülönbségekre váltják át. Az állva futók esetében 11, az ülőknél 5, míg a látássérülteknél 3 csoportot különböztetnek meg, amelyek további alcsoportokat tartalmaznak.

Az egyes sportágak különböző kategóriáinak élén végzők ugyanakkor a szabályok szerint egyaránt paralimpiai bajnokokká válnak. Ez a szabályozás magyarázza, hogy – bár a téli paralimpiákból feleannyit sem rendeztek, mint a téli olimpiákból, s a fogyatékkal élők sporteseményén kevesebb sportág is szerepel – a bajnoki címek száma (803) összességében több mint harminccal meghaladja a téli olimpiákon kiosztottakét. (Lillehammer óta – ahol rekordszámú, 133 versenyszámot rendeztek a fogyatékkal élők számára, és 61-et az olimpikonok számára – az egyes paralimpiákon megrendezett versenyszámok száma csökken, s a vancouver-i paralimpia mintegy 60 versenyszáma 26-tal elmarad az olimpián megrendezett események számától.)

Akárcsak a téli olimpiák esetében, a legeredményesebb nemzet a havas-jeges paralimpiákon is Norvégia. A paralimpiákon a tíz legeredményesebb nemzet között ugyanakkor nem szerepel a két egykori szocialista sportnagyhatalom, a Szovjetunió, valamint a Német Demokratikus Köztársaság, jelezve ezzel azt, hogy a keleti blokkban a fogyatékosok sportja nem rendelkezett akkora presztízzsel, mint amekkorával nyugaton. Az idáig megrendezett kilenc téli paralimpián 32 ország nyert érmet, a dobogó legmagasabb fokára pedig 24 ország képviselője állhatott fel.

A téli paralimpiák legsikeresebb versenyzője is norvég: a szebbik nemet képviselő Ragnhild Myklebust biatlonban, sífutásban, valamint a jelenlegi programban már nem szereplő ülő-gyorskorcsolyázásban összességében 22 bajnoki címet nyert 1988 és 2002 között. Hazánkat a téli paralimpiák történetében 2002-ben képviselte először versenyző, érmet még nem sikerült szereznünk.

Fáklyás futást a paralimpiák esetében is rendeznek, amely legelőször a szöuli nyári játékokhoz kapcsolódóan valósult meg. Az olimpiai fáklyás futással ellentétben a paralimpiai láng meggyújtásának nincs tradicionális helye, azt az adott esemény szervezőbizottsága választhatja meg. A vancouveri paralimpiához kapcsolódó fáklyás futás 2010. március 3-án, Ottawában kezdődött el, amelynek során mintegy 600 fáklyavívő számára nyílt lehetőség a váltófutásban részt venni.

A paralimpiai versenyek többségére a belépők ára jellemzően 15 kanadai dollár (mintegy 2700 forint), a hoki döntőt ugyanakkor 50 kanadai dollárért lehet megtekinteni, míg a megnyitóünnepség legjobb helyeire szóló biléták 175 dollárba kerülnek.

Hazánkat a vancouver-i téli paralimpiai játékokon két versenyző, Koleszár Balázs és Dani Gyöngyi képviseli. Mindkét versenyző alpesi síelésben indul, s a világ- és Európa-bajnok vívó, Dani Gyöngyi az első női paralimpikonunk, aki nyári paralimpia után a téli játékokon is részt vehet.